Már a Kr. e. I. évezred második feléből származó urnatemetőket találtak a Pazonyi utca végén végzett földmunkálatok kapcsán, amiről maga dr Jósa András /1834-1918/ vármegyei főorvos tesz említést.
Hasonlóan a kórházakhoz, régebben a temetők is a városfalakon túl, a településeken kivül, sokszor városárkon túl helyezkedtek el. Régen a város területet biztosított az egyházaknak, hogy körülkerített telkeken temetessék el a halottaikat.
1824-ben egy evangélikus feljegyzésben 4 temetőről van említés. Elsősorban égtájak szerint nevezték el a temetőket.
Eszerint 1753-ban a nyíregyházi első telepesek, akik evangélikus tótok voltak, a keleti temetőt azaz a mai Jósa András Kórház területén lévő egykori „kuruckori” temetőt használták temetkezésre.
Az 1800-as években nyitották meg a nyugati temetőt, a mai Ferences egyházi épület és a konzervgyár helyén.1848 után, amikor is a vasúti sínpályát készítették, elvették innen a még nem használt területeket, de a sínek túloldalán mégis létesült temető egy nagy szükségkórházzal,ahová az első világháború sebesült harcosait vagy halottait szállították, és amit ma a Hősök temetőjének nevezünk.
A város déli részén, az alvégen is alakítottak ekkor ki temetőt, más néven a Debrecen utcai temetőt. A XIX. század közepétől növekedett az izraelita lakosság, és 1843-ban jelölték ki a Kótaji út mentén a zsidótemetőt.
1931-ből való feljegyzés szerint 1930 -ban vette át város az evangélikus egyháztól az Északi temetőt, másnéven a Morgót, és a Déli temetőt és köztemetővé nyilvánította. Ekkor óriási /16 m magas/ bejáratot, kaput épített klingertéglából Régi-Rerrich Béla /1881-1931/ és a kerítést is ebből készítették. Miután lezárták a vasúti temetőt /nyugati/ , az egyházakat kártalaníották, és központi temetővé tették az Északi temetőt.
Az Északi temetőben 1964-ben készült el a ravatalozó, melynek falán lévő 7 dombormű ma is művészi értékű.
Hirdetmény a 2024 év végén lejáró sírhelyekről.